Heltai Jenő: Dal

Foltozgatom a sorsomat.

Ezt a kopott kabátot.

Rozoga, fáradt vállamon

Már hatvan évet látott.

Már hatvan éve viselem

Esőbe, hóba, csendben...

Nem tudom: én viselem őt,

Vagy ő visel-e engem?

De rajta van sok szörnyű év

Pora, pecsétje, szennye,

Oly színehagyott, oly fakó,

A moly dőzsöl csak benne.

A gomblyuka nem ünnepelt

Sem ordót, sem virágot,

Ahol a moly kirágta őt,

Ott engem is kirágott.

Oly ósdi, oly divatja-múlt,

Úgy elmaradt a mátul,

Oly szomorú, oly kómikus

És rongyos elül- hátul.

Itt is lyukas, ott is lyukas,

A könyöke kifeslett,

Csak nézem, nézem, nem tudom

Sírjak-e vagy nevessek?

Csak nézem, nézem, nem tudom

Sirassam-e, nevessem?

Megvarrjam-e századszor is,

Vagy örökre levessem?

Forog a kerék

Kit álma űz, kit vágya kerget
Ki egybe fűz ezernyi terhet
Az voltam én
Ma nincsen álmom
Ma győzni kell és bármi áron
Sok szép remény, csak sima szükség
Szerelmeid, a lángja füst rég
Az ölelés, kínzó üresség
Elveszett rég barátság, hűség

Így most
Eszeveszett módon táncolok egy dróton
Mint egy kicsi kölök ringlispilen ülök
Forog velem a kerék
Nyomomban a másik fut kifulladásig
Rohanok csak tovább nem tudom az okát
Mégsem mondom, hogy elég
Mégsem mondom, hogy elég
Te nagy kerék
Te őrült forgás
Mert álmom űz
Mert vágyam kerget
Viselnem kell egy súlyos terhet
Nem kérdezem mi vár majd akkor
Ha a nagy kerék egyszer lelassul

Addig
Eszeveszett módon táncolok egy dróton
Mint egy kicsi kölök ringlispilen ülök
Forog velem a kerék
Nyomomban a másik fut kifulladásig
Rohanok csak tovább nem tudom az okát
Mégsem mondom, hogy elég
Hogyha vége lesz egyszer
Hol leszek én? Ott ahol kezdtem

Csillagok aranya Repríz

Légy erős, hiszen csak úgy leszel felnőtt
Sohasem lesz az, kit a rettegés eltölt,
Önmagán mindig győzhet a művész
Úgy leszel szabad, ha művészként nem félsz..

És hullik évre év,
s az égi mesékben lassan nem hiszel,
de a régi érintés nem múlik el, nem fárad el,
és a dallam szól, ez a jel, nézz fel,
és a díszlet végre az égig ér,
s amit tőlem vársz, az tündérszép csalás,
hogy így, a vetített fényben láss

A nagy szerep már rólunk szól,
és taps nélkül is szép, azt hiszem,
ez nagy szerep, hát játszd el jól,
ami vagy, ami fáj, amit élsz

Ha néha, néha...

Ha néha-néha visszaszáll a múltba
Gondolatom, sötét holló gyanánt,
Eszembe jut a csendes őszi este,
Mely annyi szenvedést hozott reánk.

S ott ülök újra hervadt levelek közt
A gyeppadon, szép szőke lány veled
S nem jut eszembe, hogy rég elfeledtél
És réges-régen elvesztettelek.

Halál

Hogy elpusztultam nyomorultan,
Azt is neked köszönhetem,
Áldjon meg érte a teremtő,
Áldjon meg, édes gyermekem.

Ha majd ott fekszem kiterítve,
A hideg márványasztalon,
Jussak eszedbe szőke szentem
Én édes, gyilkos angyalom.

Olvasd el azt a gyászjelentést,
Amelyet minden lap kiad,
Hogy egy tehetséges riporter
Meghalt egy szőke lány miatt.

A szívverés megszünt örökre...
Nem működik tovább az agy...
Te emlegesd majd büszke szívvel,
Hogy az a szőke lány te vagy.

Halálomat ne vedd szívedre:
Oh, sok nagy ember halt meg így,
Hogy megsirass, azt nem kívánom,
Te csak maradj örökre víg.

Van egy derék orvos barátom,
Aki miatt csináltad ezt,
Az helyetted is megsirat majd,
Mikor engem boncolni kezd.

Eskünk

Mondd ki a szót, tudnom kell még
Kié az arc, kit rejt a név
Látnom kell, mit ígér egy másik pillantás
S megértem tán, hogy nincs tovább

Mondd el megint, hadd halljam én
Tiszta hitem, ki tépte szét
Ki az, ki átölel, míg engem a magány
s én csak miért csak emlékezem rád

ref
Ha így lesz jó, menj hát és szállj
Nem kérdtem miért, nem számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már,
Por csak, mi szélben száll

Mondd azt a szót, mit soha még
Hadd érezzem könnyed ízét
Érints meg úgy, ha emlékszel még rá
vagy felejtsd el örökre már

Ha így lesz jó, menj hát és szállj
Nem kérdtem miért, nem számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már,
Por csak, mi szélben száll

Míg távol jársz
kettőnkről álmodom és tisztán érzem már
te és én több voltunk, mint vád és hazugság
Oly távol jársz

Nézd eladnám a lelkem, csak hogy ölelj ál
s nem törném szét eskünket már

Ha így lesz jó, menj hát és szállj
Nem kérdtem miért, mit számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már,
Por csak, mi szélben száll