Foltozgatom a sorsomat.
Ezt a kopott kabátot.
Rozoga, fáradt vállamon
Már hatvan évet látott.
Már hatvan éve viselem
Esőbe, hóba, csendben...
Nem tudom: én viselem őt,
Vagy ő visel-e engem?
De rajta van sok szörnyű év
Pora, pecsétje, szennye,
Oly színehagyott, oly fakó,
A moly dőzsöl csak benne.
A gomblyuka nem ünnepelt
Sem ordót, sem virágot,
Ahol a moly kirágta őt,
Ott engem is kirágott.
Oly ósdi, oly divatja-múlt,
Úgy elmaradt a mátul,
Oly szomorú, oly kómikus
És rongyos elül- hátul.
Itt is lyukas, ott is lyukas,
A könyöke kifeslett,
Csak nézem, nézem, nem tudom
Sírjak-e vagy nevessek?
Csak nézem, nézem, nem tudom
Sirassam-e, nevessem?
Megvarrjam-e századszor is,
Vagy örökre levessem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése