És hullik évre év,
s az égi mesékben lassan nem hiszel,
de a régi érintés nem múlik el, nem fárad el,
és a dallam szól, ez a jel, nézz fel,
és a díszlet végre az égig ér,
s amit tőlem vársz, az tündérszép csalás,
hogy így, a vetített fényben láss

A nagy szerep már rólunk szól,
és taps nélkül is szép, azt hiszem,
ez nagy szerep, hát játszd el jól,
ami vagy, ami fáj, amit élsz