Heltai Jenő: Poétasors

Egy mélabús, bohó poéta
- Kissé különc volt meg blazírt -,
Nagy szorgalommal, szép betűkkel,
Néhány szár verset összeírt.

Nyakába vette a világot,
Hóna alá a kötetet
S elindult kiadót keresni
De hajh! hiába keresett.

Ekkor kiadta mint "sajátját",
Velinpapíron díszesen,
A kritika agyondícsérte,
De meg nem vette senkisem.

Egy antikvárium zugában
Ahol nem érte semmi vész,
Belepte lassanként a könyvet
Egy zöld mecénás: a penész!

Év évre jött, év év után tűnt,
Meghalt a költő: éh miatt; -
Az ódondászt is eltemették
De a kötet vers megmaradt.

Egy műbarát, úri gavallér,
Kit útja egykor arra vitt,
Meglátta és divatba hozta
A holt poéta dalait.

Újból kiadták a kötetjét,
Arcképe forgalomba jött,
Ott ragyogott a kirakatban
A pesti szépségek között.

A hamvait újból kiásták
És eltemették díszesen,
S megvette mindenki a könyvét,
De nem olvasta senkisem....